"Végre egy könnyen olvasható könyv – nyugtázom néhány oldal átpörgetése után. A szöveg nem igényel összpontosítást, mert nincs benne éles kanyar, sodrás, örvény. Ez az én-történet úgy folydogál, mint egy kis patak. Valahogy úgy, mint a belső Somogyban az Aranyos-patak, ahol a Kakpuszta nevű falu található" - vezeti be könyvismertetőjét Kibédi Varga Sándor a Káfé Főnix nevű irodalmi és fotóművészeti lapban.
Vagyis már nem található - teszi hozzá a szerző.
"A száztizenhét zsuppfedeles lakóházból a nyolcvanas évek végére három-négy marad épségben. Pedig a hatvanas években még életerősnek látszik a falu, a szerző szülőfaluja. Szegény és szerény emberek laknak ott, földművesek, állattartók, favágók. A homokos föld rengeteg munkát igényel, szerény jövedelmet ad. Mégis van minden, ami kell: templom, bolt, kocsma, osztatlan iskola. Az egyéni gazdálkodók így-úgy, megélnek, mert hagyják őket. A kivezényelt aktivista elvtársak, a téesz-csinálók a nyakig érő sár miatt futamodnak meg. Így Kakpuszta lakóit végül nem a zsarnokság, hanem az általános szegénység és hanyagság készteti elvándorlásra: elkerüli őket a villamosítás, az útépítés, vagyis a modernizáció.
Lassan eltűnik a „boldog sziget”. Aki már megért néhány évtizedet, az tudja, ez a jelenség nem különleges. Ha mindegyikre figyelni próbálnánk, a fejünket állandóan kapkodnunk kellene. És azzal sem mennénk semmire.
Érdekes, Palkovics György nem búslakodik, nem nosztalgiázik, inkább adomázik.
Méltányolni kell, hogy a szerző nem akarja retusálni az emlék-fotóit, még akkor sem, ha felmenőiről van szó. Nagyapját „kutya embernek”nevezi, aki, miután elforrt a must, jól „becsiccsentött”. És amíg tartott a borból, ki sem józanodott. „Öreganyja” a paraszti gyógyító praktikák ismerője volt. Ha a beteget szemmel verték – mert mi más oka lehet a ragálynak, mételynek? – csészényi vízbe hét parazsat dobott, majd az egészet a gyengélkedő hátára öntötte. Önmagát is kezelni tudta, hiszen a vérnyomása gyakran 200/100 volt, mégis megérte a 87 évet.
A szerző édesanyja a legmeghatóbb személy a kötetben: sosem nevet tele szájjal, felszabadultan. Néhány okról is tudomást szerzünk. Az iskolában például ő a legokosabb, mármint az anyuka, mégsem engedik tovább tanulni. Miután férjhez megy, egyetlen vágy lobog benne, az, hogy a vályogházuk nagyszobájában deszkából legyen a padló. De ez az óhaja, ábrándja sem teljesült, mert mindig másra kell a pénz. Az emlékező édesapja a falu első gazdájaként felügyeli a templomot, szedi a perselypénzt. És mindig nála ebédel a plébános. Ez alapozza meg a rangját, a tekintélyét. Főleg fizikai erejével, szívósságával, paraszti igazságérzetével hat a gyermekére.
Megismerkedünk a könyvet író néhány rokonával, falubelijével, iskolatársával. Nagyon fontos információkbirtokába jutunk. Megtudjuk, hogy a katolikus papnak csak akkor van jókedve, ha az éjszakát a tanító néninél tölti. Miska bácsi, a szomszéd, beszámol az egyetlen világháborús hőstettéről: a kuplerájban olyan derekasan helytáll, hogy hálából visszakapja az öt pengőjét. A postás bácsi is izgalmas hírrel szolgál: Magduskánál hiába kopogtat, erre benyit, és látja, hogy az asszony meztelenül fekszik, egyedül, és tejfölt csepegtet. A kismacska meg nyalogatja.
Létezik bizonyos néprajzi vonulat. Ha szárnyast, mondjuk, libát vágnak, abból a gyereknek vagy a háta, vagy a szárnya, vagy a nyaka jut. Néha, nyár elején, tepsiben sült verebet esznek. Részletes leírást kapunk többek között a pipázáshoz szolgáló eszközökről, ezek: tömködő, szurkáló, piszkáló. És így tovább.
A kötet hátsó borítóján ez áll: „ízig-vérig magyar történet, megkapóan tiszta és fergetegesen mulatságos.” Ez persze csak szerkesztői túlzás. Műfaji megnevezésként az szerepel, hogy novellafüzér, családrege, helytörténet. Igen, néhány írásra rá lehet fogni, hogy olyan, mintha novella lenne. Családtörténet? Igen, de a szerző nem egy kilátón foglal helyet, hanem kicsi székre áll, és úgy néz körül a múltjában. És igen, helytörténeti morzsák is vannak a kötetben."
Kibédi Varga Sándor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.